HITEM FOGYÓBAN

(egy „hitem” című szösszenetre) 

 

Papok pokolról papolnak.

Haszna-semmi hitét hízelgi céda.

Lépre menni könnyebb

neki, és áldozatnak is.

Hálóba hullott legyek kapnak gyönyört,

és fejreállított’ Vesta,

könyörtelen

szedheti vámját.

Ez a kor. Századelő.

Itt épp úgy öregszik, férfi, nő,

mint néhány évtizeddel korábban.

Ebben a mában a tegnap erkölcse

csak koppanás kitárt combok közé

dobott fémforintban.

Néhány agyament vátesz

tán még dalolna,

kőtáblák tört darabjai közt

matatna földön, próbálná összerakni

az összeillőt.

Jönnek szavakból öntött fémbulldózerek,

és kezük, szerelmük, valós hitük

masszává préselik álomhomokban.

Ne papolj hitedről! Neked tilos!

A semmi nem győzhet

létező felett!

Ember, ne menj hurokba,

megváltás helyett!

A csuklyás tüzének kínja vár rád!

Így nem lesz

sem új,

sem újrakezdett,

sem átírható,

valósnál szebbnek hazudható,

sem reinkarnált

jövő, az életed.

 

-csataloo-

BGJ.2008.11.19.