VÁNDOR

 

Vackor pottyant ölébe a fáról.

Éhes gyomornak égi ajándék.

Görbe szalagként szürke utak

Távoli városok bőségét vetítették.

Enni is kéne és indulni is!

Lenne a lábnak is tennivalója!

Egyet igazított a saruszíjon.

Nincs is oly messzi az éjjeli szállás!

 

Át kell csak menni, menni a réven.

Lomha folyót kell meglovagolni.

Ott, a túlpart fűzei sírnak

Mögöttük, várja a fogadó.

 

Látta az estét az érkezésben.

Emberrel megtelt hangos ivót.

Nóta dallama fészkelt fülébe

Néma zenész játszott citerán.

Elindult. Légy vidám!

 

A vadkörte, mögötte: savanyú múlt.

Zöld lombja biccent: megérti!

 

Édes a termés itt sose lesz!

Lejjebb, a víznél, ott van az áldás!

Egy lépés, tétova kivárás, és lendül a jobb is.

Tarisznya ver ütemet a vállon.

 

Vándor az úton,

Egyenes vonalban, estje felé,

Lejtmenetben az összes hegyekről.

Erejefogyott, vén utazó,

Dele-múltan, de teli hittel! Indul az utat befejezni.

 

-csataloo-

BGJ.2009.01.25.