KARÁCSONYRA, NEKED.

 

A távolság?

Semmi az. Legyőzhető!

Az idő?

Nekem perceg,

minden elérhető!

A lélek?

Hazaért az örök csavargó….

 

 

Ne félj a lelkedet kitárni!

Kinevetnek? Tegyék!

Vegyék-vigyék, mit adhatsz.

Nincs benne titokra érett.

Túlnézett minden kukkoló egón

a Láttató!

Képzeld Szentendre utcáit,

szemedre nyíló ablakokkal,

boldog látó-vakokkal együtt

kiálts igent!

Mondd: Ez én vagyok!

És csendes, vízrehajló

fűzekhez érkezel,

ahol első szeretkezésed

hangos jaját tisztelik évgyűrűikben

az évente többször

árban megfürdő vastagtörzsűek.

Őrizd a múltad!

Féld és várd jövőd!

Kevés a kék festeni azúrját,

és nem volt még

történelemben leírva, megélve,

kiosztva, elrendelve

ekkora tavasz,

mit fenyő alá teszek,

Neked csomagoltan,

átkötve dadogva szélre bukkanó,

de végiggondolt és mérlegelt

szavaim rímtelen

fonalával.

 

BGJ.2008.12.11.