ÚJ

A handlé-hanté csak kiabált,

mindent veszek!

Megkopott fényű tükröt,

derékba tört keresztet,

beszáradt mazsolát mézesbödönből,

anyád álmát, sétát a Köröndről,

laposra préselt, tavalyi libahájat,

jelvényt, kitüntetést, amiből

rendszer iránti alázat árad.

BELEÖREGSZEM ÁM,

Bele, bizony a megfelelésbe.

Kiállok én is

erkélyre, körfolyosóra,

s rendes pestiként dobálok

ha mást nem, forgalomból

kivont húszfilléreseket,

jól, papírba csomagolva,

hogy felszedje kéretlen énekes, 

s menjen tovább

„itt az ószeres-dalával.”

Peterdy utcában, 2022. januárban,

s aludhassak

TOVÁBB.

Alszol és kinevetsz, pedig épp elég

telért találtam, hogy aranyporba vonjam

azt a szoknyás bádogistent

az én folyómnál.

Az öregasszonyokat,

hogy meg sem, vagy túlfizetve,

télben is hordjanak vágott

virágot a mocskos pénzemért

a lába előtti köcsögbe.

Bőgsz egy sort. A lelkem eszed,

hogy neked nem jutott,

nem szültél néger gyereket,

pedig azok potyognak

minden esőmentes égből is,

s jussod értéktelennek adtam.

Megértelek.

Bennem keresed

az összes félreültetett virágot,

s észre nem veszed, hogy egyetlen van csak

Te.

Nekem.

Valami sörökkel lazítom

Baccardi úr rumát,

részeg hajnalon.

Az éjszakába

farewell-t intenek

kimondott, visszaszívásra még be nem érett

mondataimnak,

miközben.

Miközben?

Miközben Te,

vágólibává hízott

kerti, kezes, magra szoktatott verebem kergeted

lepkehálóval kezedben.

Szép, mezítelen.

A nagyra nőtt erdei fenyőről

hull

az örökre sosem zöld tüske,

és napfénnyel teríti be

felébredt reggelem, meg a délelőttöt,

kék, kockapárnámon

álomból ébredni még nem akaró,

szép, szeretett,

KISMAGAD.

-a szerető -

Balog Gábor

2022-01-07.

https://www.youtube.com/watch?v=d0gs6XKbdFk

https://www.youtube.com/watch?v=b2kLGQAqJtc