LENGE LÁNY

 

Furcsa álomvilágban élek.

Talp alá minden manézsból kikopott

zenészek húznak valami andalítót,

én meg festetten, mint az utcanő

hagyom peregni könnyem, Harlekin.

 

Elszámozott cipőmbe is belenőttem.

Előttem csak zárótaps maradt,

vagy bukás. Valami más

valóságba költözés, utazás,

előtte csomagolás,

mindegy a nézőtéren a had emel,

vagy tűzre vettet.

 

Vegyes közönség nézte itt

a sokszor változó produkciót.

Kölkök bealéltak, dobáltak zsebkendőt, 

töröljek könnyet!

Sokszor vigasztaltam anyjuk

utána, valami alig-ruhába’

falusi hágató mögött.

 

A mázzal volt a baj! Fehér, meg fekete festék!

Középutakból semmi sem.

Inkább magányos esték, mint megalkuvás.

Botlásokon szerzett tudás,

maradjon magunk közt, nem jó semmire.

 

Ma nagy napom lesz!

Berepült hozzám a kékmadár!

„Lenge lány”-

Az ám!

Az ám!

2021.10.20.