FELVÁLLALÁS 

Felvállalás.

Csak ennyi. Egyetlen szó.

Bennem él.

Nekimenni ezzel ott, benn,

könnyű a világnak

Látlak.

Töprengőn látlak.

Benned a sanda félszek,

Félig éberen álmodott,

meg- és meg nem élt ébredések

sara, gyöngyei.

Osszuk ki együtt,

ha lehet magunknak, hogy

maradjon  kamrán télre tűzifa,

fénykép, amit majd nézegethetünk.

 

Valami titkos rekeszből előszedett,

sokszor elküldött,

párszor célba ért, 

sokszor zárt ajtón kopogtató,

telekbe, semmi távolságokba 

fagyott üzenet, megéltjeink 

ezüstnitrátba fénnyel kötött mása,

ifjúságaink varázsa, fiatal és meglett

felnőttkorunk,

egymástól független alakított,

neked ott, nekem itt otthonunk,

ahol a tárgyak is köszönnek,

szomszédok szombatonként grillezni jönnek,

a postás már be sem csönget, 

csak bedobja a küldeményt.

 

Mindenünk megvan.

Az ajtó előtt meg ténfereg, 

topog hívatlanul,

későn visszatért szerelem.

 

Ne halj meg értem!

Nem kérem, maradj velem!

Úgysem vagy itt

se tegnap, se ma,

a holnapot sem ismerem,

csak azt tudom,

rögökkel  tarkított úton, voltál kereszt,

csokor száradó virággal.

Áldást, útravalót a továbbhoz

nem adtál.

Nem marasztaltál.

Felvállalni, tarisznyás,

múltat hordozó magam sem akartad.

Csak az imámra voltál kíváncsi.

 

-csataloo-

BGJ.2009.04.19.