A FEHÉR LÁNY BALLADÁJA 

 

Vonyítsd, vonyítsd a Holdra

kopott szuka, összes fájdalmadat!

Farkasok, kert alján adják kontráját dalodnak.

 

Itt az áhítat ideje! Gyerekek, kelni!

Ki az ágyból! Puttonnyal megrakottan itt járt

Miklós a sipkás, hozott cukrot,

kalácsot, adventi gyertyát.

Felkelés lányok! Ünnep reggele ez!.

 

Itt az esküvő ideje! Leányom, felkeni gyorsan!

Arcod pirosan ragyogjon oltár előtt!

Nézd, a násznép hogy sürög-forog!

Ablakod szélén, figyeld, hány kukucska fej

imbolyog!

 

Ez, itt a megnyilatkozás perce lányom!

Most mondj igent! Jó ember!

Én tapasztalatból látom!  Az enyém ivott

és nőket hordozott haza. Azt hitte nem tudom,

hogy a sufniban hágta őket!

 

Elfogadod őt hites uradnak? Elfogadom!

És jöttek szárnyas angyalok,

hoztak nagy keresztet, és minden múlt

és jövőidőt hátára szegeztek fehér ruhás

arának.

 

Vonyítsd, vonyítsd a Holdra

kopott szuka összes kertvégen elásott kölyködet,

torkodban sírjon az évszak magánya!

 

Megszültél lánykám? Van-é tejed

Felneveled-e ezt a kisembert? Hozzá szülsz- e még?

Látod, öreg szüléd melletted boldogan dajka,

és betakarja a sok ártatlan érkezőt.

 

Itt az éjszaka ideje leányom, eriggy!

Teljesítsd  a vállalást, te dolgod!

Élvezd, vagy tűrd, így is, úgy is

ezüst palást lesz a Hold

havonta visszatérőn vörös combod között.

 

Dalolj, dalolj leányom szép, halk altatót,

őrizd értékén a jót amit kaptál

és hunyászkodj, ha kell. Alvó lélekkel is

felnevelhetsz csapatnyi csimotát!

 

Vonyítsd , vonyítsd a Holdra

kopott szuka szerelmed fehér farkasát.

Tárt torka hívogat nyakad átharapni.

 

Itt az elmúlás ideje leányom,

ez itt koporsó, feküdje bele!

Tedd melledre két szép kezed

és ne gondolj már semmire!

Elmúlik minden.

Minden elmúlik leányom!

 

Kopott szuka vonyít a révnél,

a csónakos markába köp.

Léleknek szól: Indulunk. 

 

-csataloo-

BGJ.2008.12.18.