MOTORZAJ

Azt hittem, ha szólok,

előtted plakátolok tiszta szóban,

Rapsonné összes táltosa

sem tud majd visszahúzni,

hogy gyere, te, a motorizált,

szemembe-szívembe zárt,

élet, hogy

lelket vegyél, vagy adj el,

hogy közelben legyél,

figyelj,

értéssel ölelj, vagy pakolj

semmiség batyut s menj el,

átgázolva a mindenen.

Hangom kevés,

éveim sokak.

Nem csalva létező másokat

élek, szeretek.

Jobban.

A csendjeinkbe is visszadobban,

Karácsonykor

tíz centis zöldbe öltözött

búzánk, mit vetettünk,

vad dalok.

Énekeltünk,

Ki felejtené?

Mennék kapu elé, hogy várjam

fél-roncs, lepukkant

márkanév csattogását,

s nyissak kulcsosnak ajtót?

Álomvilág.

A szépítkezésed ma fontosabb.

Remélem, meglátod magad majd

utána,

tükörben.

Nem töröttben.

Szembe szembenézni a

legnehezebb!

Láthatod majd

az elfeledett, a világot,

s csak a szerelem diktál

idétlen tánclépéseket.

Fél, vagy egészen benső parancsra.

A második sarkon, kicsivel innen,

egy öreg platánt figyelek naponta,

ahogy igazi, tél előtt

présel gallyakra

duzzadó rügyet.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.22.