MINDIG ÚTON

Oly szabályos kockakövekből

rak ki utat a múlt.

Oly rendezett a semmi.

A valóság veszetten ugrál

valami deszkán.

Kiterítve fekszik.

De szép!

A vétkeim?

Azok visszaütnek!

Versenyt hízik a jégvirág

a szobaablakon,

tart örök háború közte,

s a kályhatűz között.

A lepedőn csupán

egy elfelejtett folt,

írott és irtatlan

múltakból összegyúrt

korcs mementó.

Korán jött, ölembe ült,

simult a reggel,

betakart hajával

még mesélt is volna,

ha hagyom.

Az országút Nagybörzsöny felé jeges.

Két

pimaszul felálló mellbimbó

között egyenes a

sorsvonal.

Nem számít ónos eső.

Gyerekes hittel hallgatom

hazug papjait

szerelmeimnek.

A sok csuhás nekem

adna feloldozást.

Hess varjcsapat!

Menjünk a hóba, picilány!

S ha megfürödtél,

takard be aranyhajad,

ne látsszon!

Ha elfelejted,

elfelejt felkelni a Nap!

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.10.