LIDÉRC

 

Ideült velem a tegnapi emlék

az ablak alá.

Szél hozta, vagy az este

ki tudja, lábát melléhez húzva

csak nézett.

Újra megigézett távoli hangja,

Monostor kisharangja

csilingelt messzi sötétből.

 

Arcán a ráncok kisimultak,

viták elmúltak.

Tüzeket gyújtott fekete éjben

festett haja,

zauberton elvette ezüstjét.

Nekemvolt kincsét,

drága ölét szelíden takarta.

Láttam hogy szólna,

nem ezt akarta.

Kényszere vitte a lápra

lidércnek.

Fénye nappalomnak

maradt imbolygó lángja az éjnek.

Novemberelőn.

A jó Horányban.

 

-csataloo-

BGJ.2008.11.04.