KERESZTEKEN 

(tényleírón) 

„Csupa Mária,

és mind megfeszítve.

Kereszten.

Sokszor-öt sebekben

donganak, döngicsélnek vérszívó legyek,

vén, jeruzsálemi egek

szürke felhőket festenek,

pedig de kéknek kéne lenniük!

Epével itatja őket az utánamjövő.

Látszólag szomjat olt,

de hánytat. Az összes varázslat,

mit szavakból raktam össze,

s közte lélek,

most mind enyészeté lett,

vörös haraggal lenyugvó nap hevében

játszik csipkebokrot.”

 

(Csak csendben, panaszkodón!) 

„Én mindnek előkelő

Golgotát hordtam össze!

Egyetlen,

vénülő keresztre,

kitár karú magamra verten

feszülnek, és elmentek.

Már nem üdvözülnek.

Megváltás pedig sehol.”

 

(Most vissza a képhez, visszatérőhöz,

enyémhez, lemondó felismeréssel)

 

„Öt sebből vérző Máriáim!

Vagyok kereszt, a szög, a kalapács is,

aki ütött, és maradok bennetek

örök időkre lándzsa!”

 

( tán a hely, tán a kép, tán

elmúlt kedvesek varázsa,

megőrzi együtt megélt

semmipercek koppanásait)

 

-csataloo-

BGJ.2009.02.11.