KUTYA ÉS KESUDIÓ

Előttem maradék éveim:

Visszapillantó-tükör.

Szememben tegnapok

fénye tündököl és

sötét van, nem látok semmit.

Fiókban egykor nyakba’volt

 medallion

valami sárga fonálon,

mellette fél pár zokni

ölelkezik tincs hosszú hajjal,

mit jajjal adtál.

Óvatlan mozdulat,

a haj szakad és sokáig

fáj a fejbőr.

Minden dobozban,

a versek is. Szavak

kerengnek bádogfalon,

csöndes szavak, szinte alszanak,

mint őszi légy bolyonganak,

keresik útjukat, de nincs

mert csukott a száj,

a lélek is, és mint vígasság után

sok pohár mosatlan kisasztalon,

a falon csak árnyékod fényképe

maradt. Belőled semmi.

A szobában fehér kutyám

csóválja vágyát maréknyi,

kristálycsészében asztalon hagyott

kesudió után…. 

-csataloo-

BGJ.2008