hajnali levél Ilusnak 3.0226.2

IDŐUTAZÁS

Átmegyek a nagy nappalin, ahol az ingaóra méri a változó időket. Át a szüleim hálószobáján, s benyitok a fürdőszobába. A kád felett félkarcsú, réz vízforraló, igazi kályha. Megnézem. Nincs benne hamu, lehet előkészülni, begyújtani a tartály vize alá. Laza gombóccá gyúrok pár oldal politikát – Dunántúli Napló lapok. Arra puhafa gyújtós kerül, hat-nyolc vékonyka fadarab. Tetejükre két nagyobb, hasított tölgy, s már kész is a mű, lehet alágyújtani. A papír lángra kap, lángra a gyújtós, innen a kályha-rész teszi a dolgát rendesen. Vizemet melegíti a hajmosáshoz.

Hagyom.

Járok egy kis kört a régi lakásban. Rácsodálkozom a hosszú futóra a két szobán is átmenő szőnyegen, a díványon, foteleken a huzatokra. Végigsimítom a dupla diófaágy támláján kezem. Benézek a két nagy diófa szekrénybe. Ruhák, ágyneműk, egy sem az enyém. Megnézem magam anyám fésülködő tükrében. Vagyok, amilyen vagyok.

A fürdőszobában víz már meleg, forró is kicsit.

Levetkőzőm, derekam köré törülközőt tekerek. Kikeverem a kellő hőfokot és belekezdek a hajmosásba. Szappan. Nagy, félbe-, negyedbe vágott kocka, mosószappan. Sárgásan barna, alig habzó. Kétszer szappanozom, kétszer öblítem fejem.

Valami hiányzik!

De nézd csak, belép anyám, kezében kis lavórnyi vízzel. Ecetessel. Rám mosolyog és kis adagokban a vizet fejemre önti.

Kész is vagy, kisfiam! - mondja, s kimegy.

Mindörökre. Ámen.

Balog Gábor

-csataloo-

2023.02.26. 8:50