JELENTÉSEK KÖNYVE XXII.

A hajnal a pillanatok számolható, ám mégis megszámolhatatlan sűrűjében

percegi útját a fény felé.

Jelentem, most még, vagy már újra sötét van,

de születik valami új a változásban.

Kiismerhetetlen.

Olyan, amitől félni is lehet.

Olyan, amit várni lehet, mint karácsony éjjelén

a világ ezen tájain oly ismert fenyő alatt

a Krisztust, az ajándékokat.

Olyan mit örömnek, szeretetnek, szerelemnek is

nevez a változatosságra változó neveket

alkotó emberi agy, amibe beleölelkezik,

beleöltözik és bele is szédül a képzelet,

s mint csendesen hullámzó halk vízen,

indul felderíteni az új napot.

Jelentem, jól aludtam.

Kényszeres álmok kerültek.

Ember embert nem ölt.

Valami világbékéről papolt tucatnyi

testben príma nőnemű fenség,

formás mellekkel és fenékkel,

és ment a fűtés.

A kenyér ára keresetekhez volt hasonlítható,

s mindenki, még az is aki nem szerette,

kapott a friss, idei búzából sütött

fehérhez, darabka ezt-azt, kedvére valót.

Jelentem, az álom oly szép volt,

hogy nem maradt más,

mint felébredni.

Tettem.

Ma az autót viszem profilaktikára

menetrend szerint, s holnap

tán magam megyek.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.10.05. 3:07