ÍGY, KETTEN, EGYÜTT

 

Az elmenőt a százszorszép

takarta pázsiton a nyárelő

virágai várták tömött sorokban.

Imola lilája vezényelt

halk zenét, égbenyúló

lándzsáját tartotta 

gárdatestőr macskafark

kék eget idézett borús égnek a len,

gyertyát gyújtogattak

gyújtoványfüvek.

Eljöttek magas előkelők is,

a feltörekvő, vörös, de

kaporruhájú nyári hérics,

ősz fejre koszorút ígérő iglice,

s a mese, egy élet meséje,

a porból vétetett,

a hátsó sorok szolganépének is

köszönt,

aszat, szamárkóró, te, magas bokorral,

ég veletek!

A réten, a kanyargós

por-út előtt már hervadóban,

harangvirágok

játszottak Handelt,

s valami rá is emlékeztetőt,

amit hallanod kell,

távozás előtt.

Szép volt! -bólintott,

s a tarisznyát, kedves-sütötte

pogácsával, vállára vette.

Kétfilléresét osztotta

mindenkire, s a maradékot

a folyóba dobta.

Sárga menyecskeszemek

kísérték távozását.

 

Az érkezőt,

már kiégett füvű egykor volt pázsiton,

várták az újak,

a késő nyár, kora ősz virágai!

Az őszi kikerics virága volt a párna,

ciklámen szegélyezte úton,

megértőn bólogattak az őszirózsák,

s megálltak kis időre nézelődni,

hosszú vándorlásukra készülő

ördögszekerek.

Isten hozott, mondta mind:

Szép lesz az életed!

Veled remény jött

leszálló ágú évbe,

élj okosan, szerelmesen,

s ne féld évszakok változását,

mennek, de jönnek is megint!

Az érkező, köszönte

őt tapssal köszöntő

tölcséres maszlag bódító illatát,

bólintott kedves mosollyal

háttérben gálic kékjébe

öltözött katángok felé.

 

Bizony, szép lesz az élet! -mondta

halk szóval.

Érkezésemmel széppé teszem!

 

-loo-

2021-06.21.