JELENTÉSEK KÖNYVE XXIII.

Jelentem a szilánkokat nézem,

mondhatni szórakozottan.

Már gondolkodásra sem késztet

a homo sapiens önpusztítása.

A hatmilliárd tengerén gálya

a hangzatos hamis eszmékbe burkolt

önzés, a pénz, a Mammon.

Tervezett halált nyomnak le

tömegek torkán a gyilkosok.

Jelentem, ez rosszabb, mint

Pangloss mester torz világa,

Candide optimizmusa semmivé fakult.

Lány áll az úton, széttéve lába,

családja várja, mit hoz vacsorára

bevételéből.

Ágyútöltelék lapul, esélyt sem latolgat,

Holnapja nincs.

Mi a holnap, ha a ma is megátkozott?

Valami festett szőke fenyeget,

bottal – albán légvédelem –

magasban szupertechnikát,

és megfagy a lélek, a koldus,

meg a polgár

hideg oltárán a számításnak.

Ordas eszmék szépen átértékelődnek,

cirkusz már ritkaság,

csak kenyér kéne a népnek,

de vetni nincs béke-föld,

aknamentes,

és nincs, mert rátelepült a hatalomvágy,

nincs jövő.

Megértem.

Jelentem nem értem!

Ezt sulykolta két évezrede

fogékonynak mondott ember-eszekbe

a hit, meg a vallás?

Mi ez a hirtelen bevállalt megiramlás

a semmibe?

Ma lilahagymás zsíroskenyér

lesz reggeli-ebédem,

s lefekvés előttre rittyentek

két fő asztalára valami híg levest.

Hallgatag többség!

Kevés és kicsiny vagyok!

Balog Gábor

-csataloo-

2022.10.05. 7:27