HÉT ÉVTIZED

Minden éj, az elhált,

s az el nem hált is,

úgy ég belém,

mint a pirkadat első, szép sugára.

Mellemhez simuló melleiddel,

meg nem élhető,

álmokkal-teli csillagsötétbe

teszem fejem,

be sosem teljesíthető,

rögökkel megrakott

éjjeli utakra.

Botladozom.

Egyetlen egy, ami életben tart,

a Te!

Az ébredés tavaszra, havakra,

szárba szökkenő hajtására annak,

ami vagy.

A hét évtizeden át keresett

szerelem – maga.

Balog Gábor

-csataloo-

2023.08.14. 4:09