MOGYORÓBOKOR

Ma elment egy álom.

Kiásták, kocsira rakták,

elvitték új léttér felé,

csak úgy, szinte sebtiben,

kétszáz körüli tönköt, kilót,

mogyoróbokromat.

Rossz, neki rossz helyen volt.

Nyakára nőttek

két gesztenye, egy meggy, egy erdei fenyő.

Sínylődött

árnyék ölelésben,

és árnyékot is vetett

első kutyám után maradt

kicsinke dombra.

Már két napja, hogy sírját

megásták.

Az ittenit.

Most a fűrész

tépte sok éves lakása alapját.

Kötödéseknek annyi.

Magam lepem meg azzal, hogy

könnyet sem ejtek érte.

Megérte figyelni világot,

adni esélyt.

Túlélő! Kihajt új helyen!

Az ásó-kapást, a Kertészt figyelem.

Munkásait, ahogy platóra rakják,

hajladozó hátukkal takarják

a gödröt utána.

Éveim.

Látom újra, mind között hosszú, 

sosem volt harcok győztesét,

a karjait nyakamba fonót,

vélt-valós kedveseim

nem minősítő,

izzadságával, parfümök

minden változatát

helyükre kényszerítő,

kismagát, bruttó és nettó,

meg nem adóztatható,

őszi nap fényében haján

glóriát hordozó,

nem tudom, mi lehet még belőle nőt.

Szerelmünk.

A hazataláltat.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.10.22.