HINTA-PALINTA

Megint a mérleghintán ülök vele.

Aztán a körbe-körbe hintán,

a haja külön életére figyelek,

meg a szélre.

Félresöpröm

elmúlt pár nap kényszerű hiányát,

Arany-patak leányát vetkőztetem,

öltöztetem.

Tengerzöld szemében lubickolok.

Játéknak hihetnéd Karácsony táján,

pedig több annál,

nagyon.

Ebben semmi múltnézés, ha visszanézek,

vagyon, szegénység,

mit se számít,

akarom s akarja ő is ott, szemben velem,

hogy tartson örökre.

Az én, és a mindenki istene

tenyere simogassa,

fürödjön ő is az én szememben,

mert szép a mezítelenség

és az élet.

Csak mese, hogy rövidebbek

lettek az éjszakák!

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.23. 5:54