MEG NEM ÍRT NAPLÓRÉSZLET 2

„ A szavak úgy jönnek belőlem előre...” (Tankcsapda)

Mikor apám, ötvenkét évesen asszony nélkül maradt – anyámat elvitte a kór – a nyárban főzni kezdett a három gyerekre.

Életében nem csinálta addig, de nem volt mit tennie. A recepteket, ajánlásokat, a sok kedves, együttérző szomszédasszonytól szerezte, lekörmölte és valamit mindig rittyentett az éhes szájaknak, többnyire ehetőt.

Gondja, valódi, csak akkor akadt, ha a hölgyek a magyarázat, az összetevők adag-meghatározása közben bármire azt mondták: Ízlés szerint! Ezt képtelen volt felfogni, kiakadt rajta az istenadta, matematikus-fizikus egyetemi tanárember, hisz az ízlés szerint az nem egzakt, nem definiálható változó!

Amikor ötvenkét évesen egyedül maradtam, magam is főzni kezdtem. Mire, rá tizenegy évre, újra nősültem, már egészen elfogadható, pörköltszakácsnál tán egy két kategóriával magasabb, önképzett lettem. Ízlés szerint.

Szinte mindent ellestem, kitanultam az egyszerűbb, s párat a bonyolultabb ételek elkészítéséről, kivéve a süteményeket. Azoktól, az ünnepi ebédeket megszépítő lezárásoktól viszolyogtam, rettegtem, mint a tűztől! Mire hetven évesen újra magamra maradtam, mentalitást is kellett váltanom! Megtettem, belevágtam, s vettem az akadályokat kezdeti nehézségekkel, de sikerrel. És segítséget is kaptam távoktatásban.

A minap elkészült első „hazai-nemzeti” almáspitém-lepényem, családi kedvenc. Mindent a receptgazda, a legszebb, a legjobb előírásait követve készítettem. Jó és ízletes lett, tepsinyi elfogyott, de fiam, a kisebbik, két szelet között megjegyezte, kissé száraz, nem elég leves! 

Gondolkodtam, öröklött elemző fejjel, mit ronthattam el, s rájöttem, talán öt perccel tovább sütöttem a kelleténél. Megerősítést keresve a receptgazdára kérdeztem rá: Mennyi ideig kell sütni, hogy jó legyen?

Megjött a válasz, seperc!

„RÁNÉZÉSRE KELL SÜTNI!”

Áldom érte...

Drága, drága jó apám! Mennyire megértelek ma, hetvenegy évesen! :)

-loo-