MOGYORÓBOKOR
Ma elment egy álom.
Kiásták, kocsira rakták,
elvitték új léttér felé,
csak úgy, szinte sebtiben,
háromszáz körüli kilót,
mogyoróbokromat.
Rossz, neki rossz helyen volt.
Nyakára nőttek
két gesztenye, egy meggy, egy erdei fenyő,
sínylődött árnyék ölelésben,
és árnyékot is vetett
első kutyám után megmaradt
kicsinke dombra.
Már két napja, hogy sírját
megásták.
Az ittenit.
Most a fűrész
tépte sok éves lakása alapját.
Kötödéseknek annyi.
Magam lepem meg azzal, hogy
könnyet sem ejtek érte,
megérte figyelni világot,
adni esélyt.
Túlélő! Kihajt új helyen!
Az ásó-kapást, a kertészt figyelem.
Munkásait, ahogy platóra rakják,
hajladozó hátukkal takarják
a gödröt utána.
Éveim.
Látom újra, mind között
hosszú, sosem volt harcok győztesét,
a karjait nyakamba fonót,
vélt-valós kedveseim
nem minősítő,
izzadságával, parfümök
minden változatát
helyükre kényszerítő,
kismagát, bruttó és nettó,
meg nem adóztatható,
őszi nap fényében haján
glóriát hordozó,
nem tudom, mi lehet belőle nőt.
Szerelmünk.
A hazataláltat.
Balog Gábor
-csataloo-
2021.10.22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése