ÉJFÉL UTÁN

Már azt hittem, öreg fejemmel

égve hagytam a villanyt az alsó szinten,

és trappban vonultam

lefelé, eloltani,

mikor rádöbbentem,

villanylámpával kezemben,

hogy csak Holdmaris játszott velem,

a tetőablakon minden csillagot

levilágított és sárgára festette

harminc éves,

cserét még ma sem igénylő radiátorom.

A gondolatot, s az esetet

úgyis elfelejtem majd reggelig,

mondtam magamban,

és a gépbe ültem és bepötyögtem,

hogy ne vesszen el,

bizonyítéka is legyen,

hogy lefekszem,

zajra, fényre, hangra előbb ébredek

kutyámnál,

és őrizném a házi békét,

amíg lehet,

amíg lélegzet szorult belém,

és minden szusszanásom költemény,

ha jó, ha rossz.

Most megyek és

elbeszélgetek még Holdmarissal,

képére küldök csókot,

s megkérem, ne másszon pofámba,

fesse feketére a

régi radiátort,

mert meghalt, igen, meghalt tegnap a dobos,

a tudd.

a ne tudd ki,

az ikon háttérembere,

s az út egyforma mindünknek,

mi is majd megyünk utána,

mászik képünkbe éjjelente

a fenti, vagy lenti más Mariska,

kérten-kéretlenül, és néha jó,

néha rossz,

ha mászik!

Balog Gánor

-csataloo-

2021.08.26.