AZ ÁLLAM

(voltam, vagyok)

Az állam én vagyok.

Mondják, ezerben alapultam.

Szerintem, előtte is voltam,

csak nem tudtam

magamról, hogy igen, az vagyok,

és ezerhuszonegy éve élek,

és Koppány-párti is voltam

sok felmenőmben,

meg István párti, sőt, jó,

tisztességes, meg hamis papos.

Jó és rossz volt az élet,

bár a kalandozástól már zsenge,

pubertás koromban eltiltott a

német, nagy pofonnal,

meg az oroszok, háború után,

aztán Kádártól kaptam útlevelet,

és disszidálnom sem kellett,

mert amúgy is – akart a fene!

Ha nagy volt a sár,

vagy túl jól ment sorom,

csapattagként

itt-ott háborúztam, én, az állam,

kicsiny katona képiben,

vértben, Árpád tankkal, papírbakancsban,

vagy Kalasnyikovval, Corvin-közökben,

gyilkoltam ezt, meg azt,

az árok egyik, vagy másik széliből,

és befogadtam, besenyőt, jászt, kunt,

menekült zsidót, polákot,

más-más korokban.

Három tengerem is volt,

meg Trianonom.

Korfüggő egészségügy

segédletével, századonként volt

négy-négy generációm,

kik újraalkottak engem, kis tudatlant,

aki csak ilyentájt, az ünnepen jön rá,

- tiszta képlet!-

„az állam én vagyok”!

Most már tudom!

Vagyok gondoskodó, sors-meghatározó,

és tolvaj is.

Gyermek és bölcső ringató,

lakóparkokat, autópályákat építtető,

vissza nem térítendő hitelt adó,

pólusaimban se kettő, se négy, de ezernyi

szavakban szépség, vagy visszatetszés.

Bármit mondok, az végső soron,

rizikó!

Bele sosem bukom tévedéseimbe.

Ha „aljelző” minősítésben

elküldenek, hogy menj te átok,

szerencsevadászok, újak,

köreikbe majd beemelnek,

mert kellek, mert én vagyok az állam!

A paraszt, a gyári munkás, a köztisztviselő,

a szobapincér, meg szálloda tulajdonos,

az adófizető,

és adót fizethetek önmagamnak,

amit majd arra fordítok, hogy

gazdagodjak én is,

és pontosan száz forinttal olcsóbban kapjam

a múltból, pult alól,

Nemzeti Dohányboltokban nem kapható,

becsempészett, jó Trabuccó-t,

mint bármely honi társam,

aki,

ha tudja, ha nem,

Ő is az Állam!

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.20.