MACSKAIKON

Az, hogy Schrödinger, vagy

Schlezinger manapság a tényleges,

macska-tulajdonos,

mit se számít.

Köröttem, mikrovilágom bezárult,

és úgy esek ki az idő szitáján,

mint az őrölt finomliszt.

Senki sem látja.

Az abszurditásra,

hogy élő, vagy holt,

mit bennem látnak,

nem válasz, hogy én tudok rá

felelni.

Néha, tátogó szájak fölött

pár gondolkodó fej is kellene,

látó szemekkel,

hogy létezésükkel,

velem-beszélgetéssel döntsék el,

minek értelmezzenek,

megerősítve ezzel

döglött,

vagy oxigént pusztító létemet.

És egyáltalán:

hogy a kérdés, ne felszínes

legyen.

Erre meg nincs idő!

A postás, a vékony pókfonál

rohanó világban,

a levélkihordást abbahagyta,

nem jár, így kutyám sem ugatja,

éppen sok kétpetéjű

ikergyermekek szülését

hajtja végre.

Istenem, de jó volt biciklit

tekerni rajta, erre emlékszünk,

címzett beidézettként, 

juttatás felvevőként,

kisfelesre őt beszólítóként,

számozott és számozatlan utcák

férfilakói.

A fűszeres, az utca végén

csődbe ment,

Bukása hasznát nyaralja Hawaii-on.

Józsefvárosban, nejét

teszi fel biztosítékként

kártyára drogos, és behozza veszteségét,

bár a nő fogatlan,

mert kereslet mindenre van.

Jézusos szórólapokkal

akar világot megváltani

három öregedő nőcske

a bank előtt, míg szemben velük.

ugyancsak Jézusos, 

ígéretekkel gyűjt szavazót,

viszály szítására a gonosz.

Hiába ver fogához

félretett garast a dolgos,

csak foga törik bele.

Nem mindegy tehát,

hogy így,

csupán egy mikrokozmosznyi

valóságát látva dilemmának,

hittel kérdem, s kijelentem,

Schrödingeré, vagy Schlezingeré

a macska? Egyre megy!

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.29.