ALTATÓ

És kinyílik majd a szellemvilág.

Petárdák vakító, fehér, vörös

és sárga színeiben elbúcsúznak majd

az útrakeltek.

Elviszik magukkal a lenge szellőt,

szívek fagyott melegét

és az éjjelt.

A csend kissé beleőrül

robbanások zajába, aztán megszokja.

Már nem is legyint rá!

Kettőkor, ébredés-időben

megkeresem az ágyam és várom,

hogy álomporral beszórja párnám

az összes hetvenöt évem.

Nyugtalan lesz a pihenésem,

de kötözködések és perlekedés helyett

megnyugvással

egyszer újra majd...felébredek.

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 12. 31