ARANYHAL

Első osztályú precizitással fogom ki

hajnalonta, úgy év vége felé

a kötelező aranyhalamat.

A három kérdések már rég megfogalmazódtak,

a horgot a szájából oly gyakorlott mozdulattal

veszem ki, hogy ihaj,

s onnan már csak sorolnom kell:

"Tűzre-vízre vigyázz halacska!

Le ne égjen a házunk!

Békére-szerelemre vigyázz halacska,

az kell az embernek, mint a levegő!

Add meg halacska, hogy a kapcsolatom

az Istenemmel meg sose fakuljon,

maradjon a társalgás vele változatlan,

hogy kérhessem, boldoguljanak

minden szeretteim.

Sőt, akár mások is!"

És tudod, halacska, ha mindezek mennek,

és nem fogalmaztatsz meg velem

valami negyediket,

hogy azt jobban teljesítenéd,

mert könnyebb,

akkor eleresztelek megint.

Eridj pihenni aranyból!
Bújj mélyen a jég alá,

hideg van,

télvíz, meg miegymás,

és az sem megvetendő

a te szemszögedből, haloptikával,

hogy én rohadtul nem értek a jéghorgászathoz,

meg félek is jégre menni,

kísért gyermekkorom erőműtaván

a hártya-vékony jég ropogása,

amit manapság is hallok álmaimban

bakancsom és a kurblis korcsolya alatt.

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 12. 30