ARATÁS ELŐTT

Délelőtt. Tizenegy negyvennégy. Túl léleksimogató kerti munkán. Szelídgesztenyém kukackái négy nagy zsákba gyűjtve. Nem mindegy, hol lesz komposzt belőlük? Virágaim a harminc fokban már megitták dupla vízadagjuk.

Szobám kripta-csendes megint. Rend és káosz. Az egyik sarokban halomnyi mosott ruha vár a vas tüzére. Igen, eltüntetem majd ráncaik. És az enyéimmel mi lesz?

A kora reggelben már ettem is. Két napja elmúlt szombat vendégváró étkének maradékát. Kényszeres volt az étkezés. Az ízek nem jelezték a létezésük. A gépasztal alatt szombat esti, vasárnap hajnali beszélgetések itt maradt csendje, meg tartalmát vesztett, rajtam rég átszaladt vodka héja. Kidobtam.

A füstök egyenesen szállnak felfelé. Új pókhálót szőtt a pók az egyik sarokban.

Az ablakban kinn muskátli, benn csaló orchideák hizlalják pattanásra kész fehér virágaik. Az ég olasz-kék. Majdnem azúr.

Minden a helyén van. Osztályozottan, jól láthatón. El is veszett.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.06.20. 11:05