HÁT

Holdas hasára fordul.

Íves hátát mutatja nekem.

Igen! Ez is a szerelem

tavaszi játéka!

Ódon könyvtár, bibliotéka

összes feljegyzései

jóról és remekről,

két lapockacsont között

egyenes gerincről,

hattyútoll puha,

nap nem látta bőrről,

s egy lótuszvirág-forma anyajegyről,

amit nekem teremtett Ő és az Isten.

Fenn a kulcscsontba kapaszkodom,

s raktárát csókjaimnak,

a szám, irányítom

két, comb felett, büszke dombok

felé. Hozzájuk mellem simítom.

Igen! Ezen a domboldalon

elnézném ezer évig

patakok megnyílását,

folyók folyását, ám a vágy erősebb

szemlélgetésnél!

Magamhoz ölelem hát' a hátat,

kezem az ellenoldalon matat,

mert maradt még feladat

mennyekbe repülni!

Ennyi? Dehogy!

Benne átlényegülni szebbé,

jobbá! Fiatalabbá,

ha már ily későn lebbentett

fátylat róla a sors.

Csodás Szelénám,

száll, egyre száll.

Repül velem!

Balog Gábor

-csataloo-

2022.04.15. 10:13