MARÍNA

Csak egy új lakóhely.

Nem fűtött, mégsem hideg.

Fölötte kék, vagy borús ég.

Tág. Szűk.

Lét és átváltozása.

Szeretet.

Májusban szállingózó

régi hópihe.

Sötét hajában azálea.

Taxik, sok virágos szalaggal.

Fagyokkal dacoló élet.

Sok és kevés jó barát.

Por és hamu.

Fényképek.

Orsós magnók

neki írt zenéi.

Véget nem érő kirándulás.

Belőle áradó humor.

Csatában vesztes,

mi lenne más, amin nevetne?

Mind azok vagyunk.

Befogadottan is számkivetve:

A kandalló fölött,

messzi tájon egy urna.

Kertemben tegnap

kalászát kibontó Luca-búza,

és nélküle üres

honi temetők.

Megfáradtan a vérzivatarban

tanulhatom tőle,

hogyan kell

őrizni erőt,

embernek maradni-lenni.

Búcsúzom.

Te nézz-láss!

Szeretteidre vigyázz,

odafentről!

Balog Gábor

2022.05.29.