PADJAIM

Kerti padról írt egyszer.

Zauberton-vörös hajában

az ősszel.

Bánatát fogalmazta meg.

A kert alvó akácai

körbenőtték. Lilán.

Fotelben ülök. Körmölök.

Fülemben Hang zenél.

Barátság.

Az égig érne?

Nem!

Egy rossz szó, s elveszik.

Nemsoká', s táncos

fényorgonákkal fest

felhőféleségeket

raúzsaszínre a Nap.

A Zauberton-vörös is megmarad

furcsa, nem is rossz,

de főleg

nem változó emléknek, amiről

(túlteng bennem a szégyenérzet)

nem mesélek.

Na ja! Plusz kerti pad!

Amin ülök.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.03.19. 6:08