ÚJ NYÁR

Mától újra itt a nyár! No, nem a csillagászati, csak a meteorológiai, de nyár, minden ízében.

Hanyadik nekem? Ne kérdezzétek, jutott belőle, s marad is.

Kalászba szökkent a Luca-búzám a betonteknőben a teraszon, Pipacs és zsálya, vad, virít a a jezsámen bokor fehér virágai mellett, potyog a rosszul kötött szilva-kezdemény a hétből egy, nekem kijáró szilvafámról, költőiesen.

A nyárban mindig éltem, táncba mentem, ettem lángosokat füstös restiben hajnali ötkor, nyitáskor, és előtte megtáncoltattam a kopott dizőzt pár bárban a déli oldalán a tónak.

Nádasokban hallgattam fülbesúgását a sosem bevált jövőknek, terítettem pokrócot az internacionalizmus alá, hogy megtermékenyítsem, meg csattogott alattam Szárszón át sokszor vonatkerék.

Nyárban, ma, hajnali háromkor, a fülemülét hallgatom, míg be nem alszik monotóniájába, velem.

Fürdök az emlékeimben.

Furcsa kontraszt, S. Kazi jut eszembe, ahogy elandalította a Balatonra nem tévedt, célirányos utazó NDK-s hölgyeket, s a farmert, egyéb fehérneműt lehúzva róluk, pár forint haszonért a farmerrel elszaladt.

Nyár van és gatya rajtam. A tavon ezüst híd. Pirkadatkor majd Pintér Orsi jön le dekázni a strandra, s én meglesem.

Valahol arra, a régen, meg a most, a valóság között is, mindjárt csobbanok.

Balog Gábor

.csataloo-

2022.06.01.