ADD MÁR

Az orgonákat, ahol az élet fogant,

kivágták.

A tiszafát is kitépték kezek.

A lakókocsit, ahol élet megroppant,

elszállították trailerek.

Maradt a pusztaság, homok.

Fű, kiszáradt, bab, kiégett,

kútban, mindkét talpát vesztett,

vizet kutatni sem képes lábszelep.

Vetemény? Romokban!

A porban, estelente?

Fáradtan bóklászó kertész

talpára éhes dinnye.

Király!

Hatvanhatból szerb-magyar kérdés:

„Mi fáj?”

Hetvenkettőből esőváró ima.

Hetvenkét éves öregember.

Élet? Szimfónia? Rapszódia? Hard rock,

nagyon!

Szép, nyári nap. Hetvenháromból?

„Vándor”?

Vándorok!

Elvontatott, guruló szörnyszülött

helye előtt terasz.

Fedetlen. Az árnyékolót már lelopták

szegények-gazdagok.

Semmi sem fáj! A kor, az őrület telepszik

ma is szép világra.

Rendet vágni már elfelejtett

a most is útjait járó örök barátom,

a kaszás.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.07.27. 6:59.