CERBERUSOK

Neki kettő jutott,

mert ő a mennyország.

Ágyamon fekszik,

haját féltőn takarja

vékony takaró.

Arcát a hajnali fénynek

besütni nem hagyom.

Balról-jobbról a latrok,

két Cerberusunk vigyázza,

egy fekete és egy fehér.

Kezem az őrzőkre

oda sem figyelve,

fogaik nem félve

szép homlokához ér.

Aludj, s álmodj nekünk

tartalmas jövőt,

Kedvesem!

A nő papucsban lecsattogott a mosókonyhába. „Teregetek!”- mondta a lépcsőn lefelé.

„Megyek én is!”- szólt a férje. „Segítek!”

Mire leért az asszony már szedegette a dobból a nedves ruhát. Egyenként, ahogy illik, csattanósan rázta ki az egyes darabokat.

A férj is odahajolt a dobhoz, egy kisebb törlőkendőt vett ki belőle, hogy ő is része legyen a műveleteknek. Ahogy emelte fel fejét, arcában nagyot csattant a párja kezében lévő törölköző.

„Jaj, nem akartam, bocsáss meg!” -mondta ijedten a nő s már nyúlt is a következő nedves darab után.

A férj is lehajolt a következőért, s pont úgy, mint az előbb, ugyancsak az arcán csattant a második nedves pofon,

„Jaj, nem akartam!' – jött újra a bocsánatkérés de belül a homloka mögött az asszony mást gondolt:

„Az elsőt tényleg nem akartam. Nem én! De ez a második, már kifejezetten jól esett!”

A férfi, minden gondolatok nélkül, hajolt harmadszorra is a dob felé.....