KÖDÖK HORÁNYBAN

KÖDÖK HORÁNYBAN


A hajnali ködökkel
már szeptember szövi a nyár szemfödelét.
Ócska besurranó, elvisz mindent,
miért egy évig remegtem.
Elvisz, elbújtat. Tejjel bemos,
eljátszatja mindennel a láthatatlant,
vagy csak azt akarja képembe vágni,
hogy vak vagyok.

Miért ne lennék vak,
miért nem lehetek akkor,
ha mindent látok úgy,
ahogy megfogható, ha látom azt,
hogy nekem, személy szerint kiszabható
sorsom jobbra, vagy balra visz,
hogy útjaimban a hit nem irányadó,
és minden kanyarodóban
duplán vár rám veszély?

Miért ne tagadnám meg szemem világát,
ha látni mást kíván az érzékelő,
miért ne hagynám, hogy csaljon a hitves,
félrelépjen minden szerető,
ha holmi ködökből szebbet építek,
és szebbet épít nekem az idő?

Ködök, hajnalok, augusztus.
Perseidák és sok fényráncuk éji égen:
Hullócsillagok.
Markomban parányi zöld lámpás,
nappal ócska kis féreg ízelt potroha.
Szentjánosbogár hívja párját.
Zöld csillag tenyérben. Idill.
Furcsa, a tücskök most nem ciripelnek.

Talán egy kígyót kellene
bőrre vésetnem holnap,
hogy a tejködökben is megmaradón,
vakon, láthassam Éváimat.

Balog Gábor
-csataloo-
2006-08-11.