DECHUSZONNÉGY

DECHUSZONNÉGY

Várom a havat, mert megjött karácsony.
Ha máskor nem,
legalább ilyenkor
hajlandó vagyok elfogadni
az arcomra mázolt sminket, bohócfehéren.
Tisztán, fel- és önfeláldozón,
hogy eltakarja minden kétkedésem,
fejemre húzza helyettem takaróm,
és a hideg, fenséges lepel mögött,
vagy alatta
érezzem a túlélés lehetőségét.

Várom a változást,
jönni fog menetrend szerint,
és az, hogy várom, nem puszta tudás,
belső jeladás, hogy jön,
egyszerű kifejezése annak, hogy élni akarok.
Miért? Mert élni jó! Jó akkor is,
ha minden belep a hó és hideg van,megfagy az utcán a koldus,
és szomjan hal az, kinek kilencven százaléka víz.
Élni jó, az élet egyszerű. Könnyű kis séta,
csupa derű és kenyérgond, ha jobban meggondolom,
senkit nem hozhat zavarba, mindenünk megvan,
ha megvan lelkünk nyugalma,
semmi múltidők nem járnak ágyrahálni.
Várom a havat, mert benne majd látszik,
ha nem is tovább, de olvadásig,
minden utam,
mint mondtam,
hozzád vezet reggel és este egyaránt,
lehet hideg lesz, kabátot rádgomboló,
de a hó fehér paplanából gyúrható ezer alak,
hóasszony, feszes csecsekkel,
hóember kommersz és répaorrú,
vagy ötlet híján egyszerű hógolyó,
mivel jól hátbadoblak, mind tanúja lesz
annak, hogy boldogan nevetsz.

Játszok a hóban, szánkázunk veled!
A hegyoldalból lecsúszóban,
míg sikítasz,
mert örülsz és rettegsz is egy ütemben,
majd füledbe súgom,
én rendeltem a havat,
feladat volt,
hatalmamban van, vagy volt rendelni azt,
hát megkaptad: Nesze!
Ugye
nagy mágus vagyok?

A hó zuhog,  feladat teljesítve,
s hogy lásd, kivel hozott össze a sors,
reggel nézd meg az ablakod.
Csokorbakötve hagyok rajta, neked szedett
friss jégvirágot.

Balog Gábor
-csataloo-
2005.12.24.