A SZÓ ÉLE
Mint rossz kabátot
úgy adta rám a távolságot,
falnak betonból,
macskaalomból összegyúrt
mondatokból,
közben párnánk csücskiben
a vászonba gyűrt szerelem
sikoltott százezer megaherzen,
fülnek hallhatatlanul,
és hirtelen nem maradt
mit tanulni többet,
ötletszinten rekedtek tervek,
ásott vermek lopództak
láb alá-elé,
és feléutakra
került határsorompó.
A szó belé, belém szorult,
csak tolult gombócbatelten.
Mi mást tehettem volna?
Kiköptem.
Azon az esten öltünk.
Mi, ketten.
Balog Gábor
-csataloo-
2008.08.07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése