VIHARFELHŐK

 

Égjünk? Öleljünk?

Meddig?

Első összezördülésig?

Onnan meg,

hogyan tovább?

Te talán ismered

lopott összefekvések,

rohadtul személyes

beszélgetések után

az egyszerűt,

lelkem ritmusát?

Tudsz te mindent?

Te vagy a végtelen?

Belém karolsz, megforgatsz,

megrepítesz,

aztán hagyod, játsszon velem

itthagyott hiányod,

meg nem álmodott álmod,

meg megannyi lom,

vágy-alom, amibe

vackoltam magam?

Mifrancot képzelsz

kismagadról?

Elvárnád, legyek merengő,

kegyért esengő bohóc?

Hol itt a kegy?

Nem megy Babám!

Bárhogy is lesz,

belőlem kételyt

magadban nem teremthetsz,

mert sért, bánt, aláz!

Vagy tudod,

kivel kerültél össze,

és mint szem kalászban,

beérik együtt vetett mag,

vagy megyünk.

Ki  erre-arra,

és nem marad

röpke románcból

csak az, ami,

röpke románc.

 

A máz fazékon,

vásári, tükrös huszáron

csillog, köcsögöt

kékre fest, mint az ég,

elég lenne csak

újragondolni

néhány rég elszakadt

kötést, és lépni egyet.

Annyi elég.

Naja, és nem dohogni.

 

BGJ.2008.05.30.