FORGÓSZÉL

 

Átjött.

Hozta a szennyest, és

önző, monotóniában adta elő

összes lopott perceit.

Csalást, lélekrablást,

száguldó gázolást

át minden szabályon,

mert tele volt szerelemmel,

és őt nem szerették.

Próbáltam én is közbeszólni,

szokott szerepből kibukottan,

felvenni ritmust ámokfutással,

hogy nyugodtan

foghassam nyakon,

és rántsam vissza

szakadék elől.

 

Ész nem használt-hatott.

A kávézóasztalra kiborított

mindent

(kupac szószemét),

és elviharzott,

nagy jól, megnyugodva.

Parányi tölcsér,

felkapva port,

maradt röpke percre

lába nyomán.

 

BGJ 2007.10.11.