SZÁRNY(AK)

 

Mért kéne szárny,

hogy repüljek?

Nem elég hozzá

a két kezem?

Kitárom, csak úgy,

 T-alakban,

szemem behúnyom,

és mint napban a szikra,

anyjából kipattanó,

úgy ad

mindenhez hiányzó,

tollas ékszert

a képzelet.

 

Mért kéne szárny

a repüléshez?

Miért kéne

mag, vetéshez,

vagy palánta

az ültetéshez?

Ugyan miért?

Miért kéne mosoly,

hogy tudjunk örülni?

És öröm miért,

hogy mosolyogni

mindig

képesek legyünk?

Miért kéne nappal

az éjszakához,

ha úgyis minden világos,

csak be kell

húnynunk szemünk?

 

Küszöbön nőt

ölbekapni

és átemelni

sosemvolt gátakon?

Csak, mert konvenció?

Nem elég,

hogy lopott

éjszakákon át

repültünk,

és mag nőtt a semmiből?

Komoly volt arcunk,

és belül mosoly.

Miért kéne szárny?

 

Tudod?

Pőrére téptem

a lelkem!

Minden kérdésre

megfeleltem,

és nem tartottam meg,

sem repülésre,

sem menekülésre,

szárnyakat.

 

BGJ.2007.06.02./2008.05.22.