A SZERELEM JÓ!

 

Leszek hajó,

te felmászol

horgonykötélen,

beszállsz, és áthajózunk

az éjjel vizében

minden vágyadon,

bontunk vitorlát,

pezsgőt gyöngyözőt,

kimondunk minden

elhallgatottat,

szemben sziporkát tükrözőt,

töröljük sós ajakkal

izzadtságcseppjeink

pézsmamázát,

s a pillanat – hosszú éj

varázsát nyújtjuk

kifulladásig.

 

Leszek a párnád!

Belém fúrd fejed!

Takaród is,

hogy öleljelek!

A csended is, és

ismételt örömkiáltás!

Mindened!

Váltás ruhád, hajnalra fogkeféd,

fésű hajadban, s körötted:

a Föld,

az ég,

az ágy,

a vágy,

tobzódás ingerekben,

vér, verő- és visszerekben,

a rohanás,

simogatás,

a csókok,

kamaszfiús,

ügyetlen bókok,

öledben dörömbölő

lüktető lökések,

s utána fürdő,

és melledről lepergő

cseppnyi víz!

 

Megjöttem! Itt vagyok!

Érted?

Érted zenél a május,

és az orgonám is érted

vonz méheket torozni!

Kislány! Ideje

letáborozni

Itt, nálam,

örökre!

 

BGJ.2008.15.19