VERSBEN ÜZEN

 

Csak a betűid folynak egybe,

szépen, mívesen, rendbeszedve’

mint csöpp az ér-előn,

kövek közt gyöngyözőn

buknak a hegyből lejtmentebe..…

És folynak, mint mondtam.

Egybe’. Lesznek szavak,

szavakból épített értékes gondolat,

szólhatnak hozzám,

megszólítotthoz,

de szólnak más titoktudókhoz,

hogy itt vagy, létezel.

 

Ez is öröm.

Hónapja múlt, hogy töröm fejem

Hogy lehettem látón ökör,

miért nem hallgattam inkább.

Mindennek ára van.

Igazságaim burkán,

mint dión a zöld héj

sértődés elrohad,

és tenyeredben

csontom héjas váza,

egy benne rejtező

nehezen felejtő

lélek marad. Nem felejtőn.

 

Elszáll az is,

Mint a köd, amit szememre tettél.

Üres tenyérrel nézheted

magad

és mindegy, ki karolja vállad

közben.

Kopott, került

tükörben ott lesz az arcom hiánya.

 

Tudom: Te is tudod!

 

-csataloo-

BGJ.2008.10.10.