HOLNAP

 

Valaki itt felejtette a szívem

(neki adtam).

Valaki jól befogta szemét-fülét

pedig dalban,.

s ha abban,,

rá hagytam képben is,

most itt szárad napon.

Valaki sértett lett semmiségen.

az egészen, hogy rontsak,

a bántást visszaadtam,

nem tudtam szembeszállni önmagammal,

kérdezni nyugodtan: Ezt hogy gondolod?

 

Torod, mert temetlek azóta

hatszor, holmi

szivárványos magasból,

hol hatlábnyi mélyről: ülöm.

Tűröm napok festett nyugalmát,

őszt parkban, pakoló árust bazársoron.

 Reménybe sem kapaszkodom.

A szálak elszakadtak. De látlak itt, meg ott is.

 

Holnap???…. Már most utálom.

Szeretlek.

 

-csataloo-

BGJ.2008.10.14