SZÜLETÉSNAPJÁRA

 

Ma lettél nyolcvannyolc éves,

Anyám! Igaz, negyvenkét

éve már erősen megcsendesedtél,

mások azt mondják,

elmentél, és lehet ebben is

némi igazság.

A test, földben pihen,

és látni téged csak képeken,

meg ritka álmokban adsz esélyt,

de az, hogy visszatérsz,

rólam, vagy hozzám beszélsz,

lerombol minden tévhitet.

Velem élsz, mellettem, bennem.

A burokhoz, testhez,

többször lementem,

ültem, simítottam a kereszten,

és meséltem, hol, kivel

mi történt. Voltál csendes,

kitartó hallgatóság.

 

Tudtam, tudom, dolgod ezernyi

odafenn sem lehet pihenni,

vagy énekelni kell,

vagy festeni hajnal ébredését,

tévelygők lépését tenni

vissza útra, és tudom,

ha jön az elszámoltatás,

újra egy család nem leszünk.

Akkor és ott, ahogyan mások

az interjúra, kulcsos kápó

döntő szavára várok,

mindent kiterítve, elmondva,

megmagyarázva,

csak ott válunk egymástól,

Anyám!

 

Te visszamész énekelni,

én meg egy csöppet melegedni,

ahol hagyják és fűtenek!

 

-csataloo-

BGJ.2008.02.02