ESZTINEK

 

Meglepő, mennyi kacat

kerül még elő

a ház megannyi

apró zugából, fiókból,

távolról hozott,

elrakott nejlonszatyorból,

könyv kézbe-kinyíló oldaláról,

egy-egy bejegyzés,

tetszésindex, vagy épp,

hogy venni kell valamit,

mert kell a vacsorához.

Elgondolkoztató,

mennyi mindenben élsz tovább,

és nevetni késztet,

hogy csak én tudom,

az ittmaradt tárgyak használatát,

a hozzájuk illő kis mesékkel,

képpel, túrán készítettel,

előttünk pohár,

és mosoly az arcon.

Meglepő, ahogy törekszem

összemosni, az utánadjöttek

egoizmusát, a belőled

most is ittmaradt

„mindent adok,

mert nyitott könyv életem”

felfogással.

Bocsásd meg ezt is.

Én itt maradtam.

Nem könnyű

nélküled öregedni.

 

-csataloo-

BGJ.2007.09.25.