ÉBREDÉS

 

Megjött a medve!

Megint egy évet öregedve

kidugta orrát a fényre,

beletüsszentett a napsütésbe,

kutatta barna földbe

olvadt hó szagát,

forgott vagy kettőt,

rázta magát,

és pár lépésnyire a téli laktól,

hosszú körmével végigkaristolt

egy zsenge nyírfát.

A kéreg könnyedén engedett,

a medve várt, hogy idővel

friss levet csapol

a fa magából,

megsértett hám alól,

kis vérerek cukrozott

hólevet kínálnak neki,

első érkezőnek.

Beszedheti élet-újrakezdés

medvevámját.

A telet egyedül vészelte át,

elutálta párját

idétlen bocsok miatt,

s most, a szikrázó fény alatt

valami felderengett.

Álom? Hallucináció?

Magányos medvelét,

mézről vízió,

és sejtés, megfogalmazatlanul,

hogy valahol hibázott.

 

Fordult, a fénybe nézett,

és visszaindult: a felkeléssel

megvárjuk Nőnapot!

BGJ.2008.02.01.