SZÖRF 

A neten szörfölök,

keresve lélekben rokont.

Nem közvetlen, megismerő,

idegenhez közelebb kerülő

tolakodás a hálón utam.

Afféle kukucska.

Nem kéjenc sanda kukkolása,

csak mint gyerek, mint elbújva kiles

néhány felnőttbeszélgetést,

figyelem sorsosaim útkeresését,

képek, érzések verselését,

jól szövött, rímekkel tűzdelt dallamos,

vagy sánta műveket.

 

Sokukat ismerem ismeretlen.

Nagy országút, összefutsz

nemegyszer bárkivel.

Akad ki míves gonddal

épít kártyavárat, akad,

kit mindig visszavárhatsz,

ha fárad benned a hit,

hogy legalább egyetlenegyszer

eltalálja az oly soká keresett,

bujkáló harmóniát.

 

Nagy semmi köd, benn hideg,

és mérhetetlen messzi csillagok.

Saját tüzük csak elvonultan,

gyúlva-kihunyva villantó

weblapok, bennük sorsok,

görnyedések, esték, kába ébredések,

de szépek így magukban

akkor is, ha torz a rím, a dallam.

Sánta, és kínkeserves

minden rándulása az útkeresőnek.

 

Az éjbenyúló, kutató pókfonál,

csak eszköz, hogy lassú haszonlesőként,

bogozva, újrafonva minden szálakat,

verselő lelkekhez keressem az utat.

Ujjaim ölelő pókkarok, a billentyűn matatnak,

míg az éjszakában, ki-ki otthonában,

csudaszép lányok, asszonyok

várnak az öregedésre.

 

Valahol nagy-messze van egy, ki megátkozott.

És persze még sokan, kik áldanak.

BGJ