FŰZÉR

 

Pont veled állnák le hadakozni,

veled, ki oly rég elveszett,

hogy megtalálni sem tudtalak,

pedig most is itt vagy kézközelben,

és hol máshol lehetnél

ha itt a helyed?

Miben lennél más,

mint az elveszett,

hisz te vagy a te,

és csak pár kiló,

meg év a különbség,

ha egyáltalán, annak mondható.

 

Nem természetes,

hogy megszakadt láncfűzés

ma folytatódik, ha ott a tálcán,

mind a gyöngy, s a fonál is

hívogatón pödri a kunkort?

Ott minden szavad,

a kínnal kiizzadott,

nekem félretett,

és kontrájuk, a sok neked adott,

ma is közös gondolat

jókora része.

 

Miért vitáznék, miért hiszed,

hogy elképzelhető,

hogy félreértselek?

Ennyi év után,

külön megélve, ki próbál

illesztgetni tudást, értékítéletet?

Nem elég,

hogy újra egymással beszélnünk?

 

Tudod, végignevetem minden napom,

hogy este jusson egy sarok,

ahol befelé fordulok.

Szeretem a befeléfordulást.

És folytatom a láncot.

 

Bgj 2007.03.09.