SZŐKE ANNI

 

Ahogy az este fordult éjszakába

a terasz félhomálya,

mindent egybeölelt.

Stellát a hófehér ebet,

az asztalon Stella Artois-t,

két pohárban,

és méterre tőlem a szőke fejet.

 

Ringatott engem is,

mint játékbabát, furcsa hangulat,

éreztem, betakarna,

ha hagynám a tegnapmegéltek

vastag takarója.

Az este meleg volt,

fázós nem vagyok,

így csendes mozdulattal

hárítottam a közeledést

és csak figyeltem,

ahogy a másik székben,

- mint mondtam,

úgy méterre tőlem -

jár szőke fejben a felismerés,

hogy pár éve felkínált,

kiszámítható magam,

valóban pont olyan,

mint-minek kínáltam,

és hiába évek, még mindig az,

és itt, csendben, sötétben,

tudva hogy látni nem láthatom,

beismeri, hogy tévedett.

 

Későnérők, mint jobbfajta körte,

szedett és asztalra tett,

felkínált, elutasított

jövőképeim.

Egyszerszedettek.

 

BGJ. 2007.07.12.