DRÓTOSTÓTOK

 

Nézlek, szemben velem.

Nézlek és figyelem,

ahogy figyelsz,

titkolni igyekszel,

érezhető.

A szem megáll arcomon

és mint vaku,

villan benne mély bogár

ritka pillanatra,

mintha altatna,

hogy csak mesélek,

és hol fel, hol le

viszem a hangsúlyt,

adva dallamot beszédnek,

mert kell, hogy altassalak,

hogy figyelhess óvatlanul

s én közben lássalak.

 

Én úgy teszek,

hogy csak mesélek,

te úgy, hogy hallgatod.

Közben csalunk.

Én a kérdést várom,

te a válaszom,

beszélve hallgatunk

együtt, külön-külön.

Falaink mögül,

egyszerre dugunk ki

a takarásból

és egyszerre rántunk vissza

kíváncsi fejet,

kéz felé mozduló kezet

zsebre vágunk,

vagy markolunk kéz helyett

poharat, pöckölünk parazsat

cigarettavégről.

 

Te azon tűnődsz,

mily mély a seb,

mit adtál,

és tapintanád a heget,

én a felvidék vándorát látom,

ahogy szorgos kezével

egymáshoz illeszti sok darabját

törött edénynek,

és dróttal hálózná újra eggyé.

Használhatóvá,

de konyha díszévé

várhatón soha.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2007.07.17.