MAGYARORSZÁG

 

Édes hazám, nézd,

hova jutottál,

bérkoldusa belőled kinőtt

uraknak, festett üvegcserep,

térképen kirakottan,

repedt az is

és megcsonkítottan,

már szivárványra

nem bontja a fényt.

 

Édes hazám,

tégelye annyi jó akaratnak,

hogy hagytad, hagyhattad,

gének ilymérvű torzulását,

vedlettek rózsaszín ámokfutását,

és korcs gerincek, mondd,

piedesztálra hogyan kerültek?

 

Édes hazám,

miért bünteted

a még megmaradottat,

a ki nem vándorolt,

földhözragadottat miért sújtod

meg nem érdemelt penitenciával,

és vajon ér e valamit

még az egész,

ha megváltás már nincs

sehol a végén, csak a föld?

 

Jó volt tebenned megszületni,

Szerettem volna benned pihenni,

ha vége az útnak.

Elhagytál, megtagadtál,

zsoldos hazátlanok kezébe adtál,

és férjhez mentél, anyám,

a politikához.

 

Mondd! Nem volt más kiút?

BGJ.2007.08.23